Mindennek lelki oka van – szól a gyakran elhangzó, nagyon is általánosító mondás.Ha ezzel egyetértünk, és a betegségek szempontjából vizsgáljuk igen érdekes következtetésekre jutunk. Vegyünk példának egy egyszerű náthát ami bármelyikünkkel előfordult már az életben. Mik a tünetei? Tele van az orrunk váladékkal, nem kapunk levegőt, fáj a torkunk. Azt gondoljuk, biztos valaki rám köhögött a buszon ,vagy nem öltöztem fel eléggé és már hűvös volt reggel. Ez elég volt ahhoz hogy megfázzak.De vajon eszünkbe jut-e hogy az évben számtalan, hűvös reggel van és szinte mindennap ránk köhög, tüsszent valaki buszon, munkahelyen, iskolában, ki tudja hol.
Mégsem leszünk mindig betegek.Vajon most miért igen, máskor miért nem ? Én ugyanaz vagyok, ugyanarra a munkahelyre járok, ugyanazok a kollégáim, ugyanaz a főnököm. Csak éppen, például egy fontos határidő volt a munkahelyemen, napi 10 órát dolgoztam most már hetek óta, a főnököm egy szemét, nem értékeli a munkámat, semmi sem jó neki, vagy a kollégám akivel eddig együtt hajtottunk besokallt és betegállományba ment, pedig tudom, hogy nincs baja csak elege van.Én bezzeg ezt nem tehetem meg. És folytathatnánk a sort a végtelenségig.
Életünkben minden tudatos, amire éppen abban a pillanatban gondolunk, figyelünk , amivel foglalkozunk. Ebből következik, hogy amire éppen abban a pillanatban nem gondolunk, nem foglalkozunk vele, a tudattalanunkban van, bennünk van, de mondhatnánk a lelkünk mélyére süllyed. Különösen azok a dolgok amik kellemetlenek, amikkel nem akarunk szembenézni, amikre nem szívesen gondolunk, kifejezetten mélyre ágyazódnak be. De hiába zárjuk el lelkünk legmélyére a nem kívánt dolgokat, azért azok bennünk élnek és dolgoznak. Hiába nem akarok törődni a főnökömmel, hogy milyen utálatos és igazságtalan, azért az engem ért hatások dolgoznak a lelkemben és a maguk módján kínálják a megoldást.
De mi van velem?
Olyan nyomás van rajtam, hogy kész, vége nem bírom tovább (visszatérve a munkahelyi példára) – tudatalattim megadja a megoldást. Megbetegszem, náthás leszek. “Csinálok” magamnak egy betegséget. Az engem ért lelki frusztrációk kikapcsolódásért, egy kis pihenésért kiáltanak.Amit mint lelkiismeretes munkaerő nem tehetek meg.Na de most beteg vagyok, ezt mindenki látja a cégnél,én magam is belátom, hogy így képtelenség dolgozni, betegállományba megyek. Igazoltam magam magam és a környezetem előtt, és végül is tudatalattim elintézte a pihenést, lelkiismeret furdalás nélkül.
Mindig tegyünk föl kérdéseket az adott problémával kapcsolatban. Próbáljunk választ találni rá. Gondolkodjunk el rajtuk. Kiindulásnak ez is segít.