A boka sérülékenysége elsősorban anatómiai tulajdonságaira vezethető vissza. A bokaízület ugyanis nincs körülpárnázva vastag izomréteggel – mint például a térd – így sokkal instabilabb és sérülékenyebb is. A bokaízületet a lábszárcsontok, illetőleg az úgynevezett ugrócsont alkotják. Ha a lábszár és a lábfej behajlik akkor az ugrócsontnak csak nagyon keskeny része tud érintkezni a bokavillával, ami még tovább csökkentheti a boka stabilitását, ezért lehet, hogy egyetlen rossz mozdulat akár életünk végégig is megmaradó sérülést eredményezhet. A bokaficam tünetei nagyon fájdalmasak, és származhatnak az oldalsó ízületi szalagok sérüléséből – az ízületi szalagok előre és felfelé mozdulnak el –, valamint az ugrócsont ficamából is – amikor az egész lábfej elfordulhat befelé.
A bokaficam tünetei a bokában tapasztalható rendkívül éles, minden mozgatási kísérletre, illetőleg érintésre is érzékelhető fájdalom, amit az ízületi szalagok sérülése vált ki és általa akár járás képtelenné is válhat a beteg. A bokaficam tünetei még, ha a boka alaposan feldagad, tehát vizenyős, szakszóval élve ödémás lesz, valamint vérömleny alakul ki benne, ami kékes elszíneződéssel jár együtt. A bokaficam legjellemzőbb tünete éppen ezért az, hogy a járás teljes egészében lehetetlenné válik.
