A csontrepedés vagy az oszteoporotikus törés kialakulásának számos oka lehet, és ezek a tényezők változhatnak a páciens korától, életstílusától és egészségi állapotától függően. Az oszteoporotikus törések általában olyan csontritkulással járnak, ahol a csontszövet minősége és sűrűsége csökken, ami fokozza a törések kockázatát.
Néhány tényező, amelyek hozzájárulhatnak a csontrepedések kialakulásához
- Oszteoporózis: Az oszteoporózis olyan állapot, amelyben a csontsűrűség és az állomány csökken, ami növeli a törések kockázatát. A menopauza után a nőknél és az idősebb férfiaknál gyakrabban fordul elő, de mindenki érintett lehet.
- Kor: Az idősebb korral járó természetes folyamatok miatt a csontszövet veszít a sűrűségéből és erősségéből, ami fokozza a csonttörés kockázatát.
- Hormonális változások: A menopauza során a nőknél csökken az ösztrogén szintje, ami tovább növelheti az oszteoporózis kockázatát. Az ösztrogén fontos szerepet játszik a csontok egészségében és sűrűségében.
- Dohányzás: A dohányzás negatívan befolyásolhatja a csontok egészségét, csökkentheti a csontsűrűséget, és növelheti a törések kockázatát.
- Alultápláltság: Az elégtelen táplálkozás, különösen a kalcium és a D-vitamin hiánya, hozzájárulhat a csontritkuláshoz és a csonttörésekhez.
- Szteroidok szedése: Hosszú távú szteroidok, például kortikoszteroidok szedése növelheti az oszteoporózis és a csonttörések kockázatát.
- Betegségek: Bizonyos betegségek, például reumatoid artritisz, cukorbetegség és krónikus vesebetegség is növelhetik a csontritkulás kockázatát.
- Alacsony testsúly: Az alacsony testsúly és a soványság szintén kapcsolódhat az alacsony csontsűrűséghez és növelheti a törések kockázatát.
- Magas alkoholfogyasztás: A túlzott alkoholfogyasztás negatív hatással lehet a csontok egészségére és növelheti a törések kockázatát.
A csonttörések megelőzése érdekében fontos az egészséges életmód fenntartása, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás, a kalcium és D-vitamin megfelelő bevitelének biztosítása, és a dohányzás és az alkoholfogyasztás korlátozása. Ha valaki aggódik a csontritkulás vagy törések kockázatával kapcsolatban, érdemes konzultálni egy orvossal, aki meg tudja értékelni az egyéni kockázati tényezőket és adhat tanácsot a megelőzésre.
A legtöbben abban a hitben élnek, hogy a csontrepedés az nem egyenlő a csonttöréssel, holott minden olyan csonttörés, ami nem mozdul el a helyéről, tulajdonképpen csontrepedésnek tekinthető. A csontrepedés tünetei ugyanakkor lényegesen enyhébbek, mint egy komolyabb csonttörésé, emiatt, illetőleg a baleset bekövetkeztekor elmaradó jellemző reccsenő hang hiánya miatt sokan nem is foglalkoznak vele, holott a csontrepedés tünetei később súlyosabbak is lehetnek.
A tünetek ugyanis első ízben leginkább a zúzódáshoz hasonlíthatóak, vagyis a fájdalom, a duzzanat, a nyomásérzékenység, valamint a repedés körüli ízületek mozgáskorlátozottsága mellett nem is jár különösebb tünetekkel, a beteg minden esetben képes a járásra is komolyabb fájdalom nélkül.
A csontrepedés hivatalos definíciója az, ha a csont nem reped át teljes egészében, éppen csak bereped. Vannak esetek, amikor ezek csak véletlenszerűen kerülnek felfedezésre – egy röntgenvizsgálat során –, mert a csontrepedés tünetei hagyományosan elmaradnak. A csonttöréstől leginkább úgy tudjuk megkülönböztetni a csontrepedés tüneteit, hogy nincs deformitás, általában elmarad a bevérzéses duzzanat és a törött testrészekre jellemző hóropogáshoz hasonlatos hang sem tapasztalható.
Csonttörésnek nevezzük, amikor a csontszövet folytonosságában szakadás, a szilárd szövetben pedig törési rés keletkezik. Ez társbetegségtől függően történhet spontán vagy nagyobb erőbehatásra. Az állapotnak két altípusát különböztetjük meg, a nyílt és a zárt törést, de mindkét változatú csonttörés tünetei megegyezőek.
A csonttörés tünetei közül a legjellemzőbb, ha – nyílt törés esetén – a bőrön keresztül előbukkannak a csontrészek és a csontszilánkok. Ha elmozdulás nélküli belső törésről van szó, akkor a csonttörés jellemzően a környező erek és idegek megsérülésével, illetőleg az izmok bevérzésével jár együtt, aminek köszönhetően súlyos, kékes-lilás duzzanat keletkezik a törés helyén.
A csonttörés tünetei közül biztos jelnek tekinthető még, ha a sérülést szenvedett végtag alakja megváltozik, mozgathatósága pedig erős fájdalmakkal jár vagy teljesen akadályozottá válik. Szintén a tünetek közé sorolható még a végtag ropogása, de koponyatörés esetén a fülből és az orrból folyó agy- és gerincvelő folyadék. A csonttörés tünetei között általánosnak, de csak típusonként jellemző a vérveszteség, ami leginkább a nyílt törésre jellemző, de egy zárt törésből – szakszerűtlen ellátással vagy mozgatással – is könnyedén lehet nyílt törés.
