A leukémia egy csoport vérképzőrendszeri rosszindulatú daganatos betegség, amely a vérképző sejteket, például a fehérvérsejteket érinti. A normális esetben a vérképző sejtek (vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék) az egészséges szervezetben kontrolláltan és rendszeresen szaporodnak, érésnek indulnak, majd végezetül beépülnek a véráramba.
A leukémia során azonban bizonyos vérképző sejtek genetikai változásokon mennek keresztül, aminek következtében elveszítik a normális szabályozást, és a szervezetben kontrollálatlanul szaporodnak. Ez az ellenőrizetlen sejtszaporodás és a túlzottan éretlen sejtek felhalmozódása a vérben és a csontvelőben a leukémia tüneteit okozza.
A két fő típusa a leukémiának a következők:
- Akut leukémia:
- Az akut leukémia gyorsan fejlődik, és az éretlen, még nem teljesen kifejlődött sejtek kezdenek elszaporodni. Az akut leukémiát általában az érintettek sürgősségi orvosi ellátásra szorulnak.
- Krónikus leukémia:
- A krónikus leukémia lassabban fejlődik, és az éretlenebb sejtek szaporodnak el. Ez azt jelenti, hogy a betegség hosszabb időn keresztül alakul ki, és a tünetek kevésbé drámaiak lehetnek.
A leukémia tünetei változhatnak, de néhány általános tünet közé tartozhatnak a következők:
- Fáradtság és kimerültség.
- Gyengeség és izomfájdalmak.
- Láz és gyakori fertőzések.
- Fogyás és étvágytalanság.
- Megnagyobbodott nyirokcsomók, máj vagy lép.
A diagnózis során az orvosok vérvizsgálatokat, csontvelővizsgálatokat, és egyéb képalkotó vizsgálatokat alkalmazhatnak a betegség típusának és stádiumának meghatározására.
A leukémia kezelése többek között kemoterápiát, sugárkezelést, immunterápiát és csontvelő-átültetést is magába foglalhatja, és az alkalmazott terápia a betegség típusától, stádiumától, és más egyéni tényezőktől függ. A kezelés célja a leukémia elleni küzdelem, a szövődmények kezelése, valamint a normális vérképző funkciók helyreállítása.
