EGÉSZ-ség a betegség tüneteiben
A betegség tünetei üzenet a lelkünk mélyéről a tudatalattinkból, hogy, nem vagyunk egységben magunkkal nem vagyunk EGÉSZ–ségben EGY-ségben. Belső harmóniánk belső egyensúlyunk felborul és valamilyen testi tünetben nyilvánul meg.
A betegségek először mindig tüneti és testi szinten jelennek meg, ekkor az orvostudomány nagy erőkkel igyekszik elmulasztani , de csak a tünetre koncentrál, a betegség valódi oka továbbra is rejtve marad. A betegség megnyilvánulása a testen minden esetben valamilyen hiány és fel nem dolgozott konfliktust jelent. A betegnek mindig szüksége van valamire, mert ha nem lenne szüksége akkor teljes lenne az élete, vagy is Egész-séges….
A betegség lehetőség hogy jobban megismerjük magunkat, és tökéletesebbé váljunk, melynek során szembe kell nézni tudatunk folyamataival, ehhez azonban nem a tünetre koncentrálnunk hanem arra kell rájönnünk hogy mire irányítja a figyelmünket a tünet. A betegség összefügghet a karmával is mert olyan helyzetbe és konfliktusokat választunk tudattalanul ami a fejlődésünket szolgálja.
Tehát az első lépés a gyógyulás útján: elfogadni a különbséget a betegség és a tünet között, akkor nem tőle független igazságtalan csapásként fogja megélni a tünetet a beteg , hanem arra tanítja meg hogy megtalálja azt amire szüksége van, ami hiányzik az életéből. Ezáltal közelebb kerül belső önvalójához megismerés útján,. Mert a betegség végül rákényszerít mindenkit, hogy magunk belső történéseivel törődjünk, hogy felfigyeljünk testünk lelkünk működésérének jelzéseire, hogy elemezhessük és tudatosíthassuk.
Ha ki akarjuk deríteni az igazi okokat először kérdéseket kell feltenni a tünettel kapcsolatban. Mi a baj? Mi hiányzik? A tünet pontosan megválaszolja és megmutatja ami a betegnek hiányzik, a test láthatóvá teszi hogy végre észre vegyük és figyeljünk rá és megéljük, feldolgozzuk. Ezért nem szeretjük a tüneteinket mert önkritikára kényszerít, szembenézésre magunkkal, és éppen olyan helyzetbe kerget amit elakarunk kerülni, melyeket nem akarunk megélni. A tünet ellen való küzdelem nem vezet sehová, csak elkenjük, lefojtjuk, elkozmetikázzuk az igazságot. Ahelyett, hogy önmagunk meggyógyításhoz használnánk a tünetben megismernék magunkat. Az igazságot magunkról.
Általánosságban megállapíthatjuk hogy mindenkinek vannak fel nem dolgozott sérelmei meg nem élt vágyai, frusztrációi. És ezek mind abból az igényből származik, hogy törődést, figyelmet , szeretetet, fontosság érzést kapjunk . Az egész világ e körül forog ezen igényeknek a megéléséről kielégítéséről és kikényszerítéséről újra és újra. És addig nem tudjuk kielégíteni ezeket az igényeket míg a külvilágtól vagy másik embertől várjuk. Mikor szembe nézünk saját lelkünk sötét mélységeibe száműzött érzéseinkkel, rá fogunk jönni hogy csak akkor fog a hiányérzetünk megszűnni ha mi magunk, magunktól megkapjuk azt a törődést figyelmet szeretetet amit szüntelenül a külvilágtól követelünk. Figyeljünk hát magunkra, törődjünk magunkkal és szeressük magunkkal. És ez nem az ego erősítését jelenti, éppen fordítva a tudatosságot a belső és külső világunkkal egyensúlyban, harmonikusan, EGY-ségben, EGÉSZ-ségben.
A cikket Adrienn küldte
Amennyiben, kicsit elakadtál keresd bizalommal Budapesten dolgozó mentálhigiénés kollégánkat.
